A GYAKORLÁSRÓL

“A jóga egy jóindulatú barát, aki mindig mosollyal fogad minket. A gyakorlás út a belső világunkhoz.” David Swenson

“A gyakorlás 99% – az elmélet 1%” K. Patthabi Jois

Bár sokan mondják, hogy az astanga jóga túlságosan rigorózus, mégis ez a gyakorlásforma, ami jelenleg a leginkább közel áll hozzám. A kötött sorozat ugyanis lehetővé teszi, hogy az elmém teljesen, vagy legalábbis nagy mértékben kikapcsoljon, hogy magától ugorjak vagy csússzak  (egyik kedves tanárom, Pápa Gyöngyvér szerint repüljek) bele a következő ászanába. Szándékosan nem használom az automatikusan kifejezést, mert az astangázás közben tapasztalható folyamat, a ‘flow’ egyáltalán nem azonos a ‘robotpilótára kapcsolva’ érzéssel. Tény, hogy az ászanák sorrendjén egy idő után már nem kell gondolkodni, mert a test tudja, merre forduljon, hajoljon vagy lépjen. Ez csupán a tanult minta, amit követ. Ám a tanulás, pontosabban a megértés segíti az elmét az ellazulásban. Az ismétlések során tökéletesedik a tudás, és egy idő után nem kell figyelni a sorrendiségre, nem mérlegel többé, hanem kikapcsol az elme. Lehetővé válik a teljes ‘flow’, amikor egyhegyű figyelemmel merülünk a gyakorlatokba. Ehhez szükséges, hogy már az elején jól rögzüljenek a mozdulatok (asana), az energetikai zárak (bandha) vagy a figyelem (dhristi), és tökéletes legyen a légzés (ujjayi). (Az ujjayi légzésről olvashatsz bővebben itt: http://www.yogaindailylife.org/esystem/yoga/hu/120700/pranajama/ujjayi-pranayama-jalandhara-bandhaval-es-khechari-mudraval/.) A gyakorlás olyan, mint egy komolyabb operáció, ha jól csináljuk, sikerül, ha nem, veszélyes lehet.
A gyakorlás során a figyelem az elmét köti, hogy ne kalandozzanak, csapongjanak a gondolatok, a bandha az energetikai zár, míg az ászanák a fizikai valót regulázzák és egyben szabadítják fel.
A rigorózusság ellen szól, hogy mindemellett igenis marad idő az önreflexióra! Jógázás közben rengeteg élmény, érzet éri a gyakorlót, fizikailag, mentálisan és spirituális értelemben is. Ezekre reflektálva szükségszerű az állandó önelemzés és korrekció. Személy szerint tizenegy év hatha és két év astanga jóga gyakorlás után is mindig találok új és új aspektusokat az ászanák kivitelezésében, még ha azok olyannyira ismertek is számomra. Egy barátom mondta, hogy azért szeret hatha vagy vinyasa flow órákra is járni a mysore-on kívül, mert az astanga sorozatokat már úgyis ismeri…egy hónapos mysore workshop elvonulás után pedig már újra csak az astangát gyakorolja. Úgy godolom ez is arra mutat, mekkora szükség van egy megbízható tanítóra, aki a saját gyakorlás bensőséges élményei mellett segít új és új aspektusokat találni a gyakorlásban. Még akkor is, ha már untig ismert sorozatról van szó vagy a gyakorlónak egy újabb ászanával való megismertetéséről.