Kivonatok a 2014. október 25-i konferenciáról

Az alábbi, a KPJAYI (Shri K Patthabi Jois Ashtanga Yoga Institut) intézet egyik konferenciájáról készült kivonat első olvasatra nagyon megtetszett, és rögtön arra gondoltam, szívesen meg is osztanám. Szerintem lényeges üzeneket közvetít, amit minden jóga gyakorló vagy a téma iránt érdeklődő hasznosíthat a tapasztalatai feldolgozásánál és elvezetheti őket egy mélyebb megértéshez. A kivonatot Houstonban lakó astanga tanárom, Rachel Nystrom (www.ashtangayogahouston.com) tette hozzáférhetővé, akinek emberileg és szakmailag is sokat köszönhetek. (A tanításokat eredetileg Jose Pryor jegyezte le, aki az intézet diákja volt).

R Sharath Jois, aki K Pattabhi Jois unokája és hagyományának örököse, hetente tart előadásokat a KPJAYI diákjainak. A mester ezeken általában a gyakorlás különféle megközelítéseiről beszél és a hallgatók kérdéseire válaszol. 

A bandhák lényegéről:

“Három fontos bandha létezik. Dzsálandhara bandha, a torokzár, múla bandha vagyis gyökérzár, és uddijána, a köldök- vagy gyomorzár. Sok helyen hangsúlyozzák a múla bandha fontosságát, mint mindennek az alapját. Egy idézet szerint “legyen örök a múla bandha”, vagyis az a jó, ha járás, ülés és minden tevékenységünk közben is alkalmazzuk. Ez a bandha sokoldalúságáról ismert és sokféle hatást tulajdonítanak neki. A legelterjedtebb nézet szerint kiváló eszköz az elme irányítására. Egy másik mondás szerint a “vénember, aki a múla bandhát alkalmazza, megfiatalodik”. Egy harmadik forrás szerint  “amikor a gyakorló tökéletesen kivitelezi a múla bandhát, a jógik királyává lesz”. Nagyon fontos a gyakorlása.

A gyakorlással tökéletesedünk. Manapság felgyorsult az élet, gyorsételeket eszünk, minden elvitelre kapható. Az alkotás lényege veszik így el: a masala dosa (indiai vegetáriánus palacsinta – a szerk.) elkészítéséhez hagyományosan két napra van szükség, manapság viszont, csak megrendeljük és már meg is akarjuk kapni. Ha nem szánunk rá elég időt, a jógát sem lehet megtanulni. A múla elsajátításához szükség van egy-két évre, vagy talán még többre.  A nagyapám jóga rendszerében a fejlődés lassú, nagyon lassú, egyszerre csak egy lépést haladhatsz. Körülbelül 2-5 év gyakorlás után mondhatjuk el, hogy tudjuk, mit csinálunk. Egészen addig minden csak fizikai erőkifejtés. Ennél azonban több fény van bennünk. Sokan összezavarodnak és rögtön meglátszik rajtuk, ha nem elég mély az élményük vagy nem elég elkötelezettek. Az ászana könnyen egóvá válik. Mi pedig megszabadulunk ezektől a dolgoktól (az egótól).

Az igazán mély élmény és a megértés csakis az egyéni gyakorláson keresztül jön létre. Bárki olvashat szútrákat, akár hangosan recitálhatja azokat. De egyedül a szádhana (gyakorlás) a fontos, hogy valakiből szádhaka (gyakorló) váljon.  Egy mondás szerint a  “Guru megszabadít az akadályoktól és a tudatlanságtól, és elvezet a spirituális tudás fényessége felé”. Parampara (tanítói lánc) nélkül láthatjuk, mi történik. Az elkötelezett tanuló mindenben követi a mesterét, az ő gyakorlása nagyon különbözik a múlandó, változó gyakorlástól.

K: Hogyan fejleszthetjük ki a múla bandhát?

V: Sok ászana segíthet, de különösen az utpluthih, a navászana, vagy az átugrások vinyásza közben. A kézenállásba való ugrást nem sorolnám ide. Az utpluthih önálló póz, de azt is jelenti, hogy megemeljük, elemeljük a testet a talajról, akárcsak navászanában. Ha rendesen tartod a múlát, az uddijána bandha magától létrejön. A dzsálandhara is megtalálható néhány pózban, de a leginkább a pránajámában (légzőgyakorlatokban – a szerk.) van szerepe.

K: Tudnál közelebbit mondani Patandzsali tanításairól?

V: Patandzsali szerint három módszer létezik azoknak a gyógyítására, akik fizikai vagy mentális betegségektől szenvednek. A jóga (tisztaság,fókuszáltság, szilárdság), a grammatika (jobb beszélőkészség, eszmecsere, megértés), és az ajurvéda (természetes, mellékhatások nélküli gyógymód bizonyos betegségekre).  A jóga már Patandzsali előtt is létezett, a Védákban is említést tesznek róla. Az univerzum keletkezésének, a lét kezdetének idejére datálódik. A Bahagavad Gitában például Krishna jógát tanít. Ez egy nagyon ősi ismeret, melyet a paramparának (tanítói lánc, a tudás átadásának eszköze –  a szerk.) köszönhetünk. Időtlen, maga a tiszta tapasztalat.  

K: Mégis, miért szerzünk sérüléseket jógázáskor?

V: A sérüléseknek számos oka lehet. Általában a túlzottan erős gyakorlás, a koncentráció hiánya, illetve más fizikai igénybevétel okozza. A test összezavarodhat az erősítéssel járó merevség és a nyújtások állandó váltogatásától. Fiatalabb koromban sokat kriketteztem, és amikor komolyabban vettem az edzéseket, egyből megéreztem a hatását. A testem megváltozott, és sok fájdalmat okozott. Ezért inkább azt mondom, végezz tíz ászanát tökéletesen, mint sokat, hibásan. Amikor az elme máshol van, akkor történnek a sérülések. Idővel, az ászanákban való elmélyedéssel együtt egyfajta meditáció is létrejön. Összpontosíts a saját gyakorlásodra, ne a többiekére! Ha így teszel,  fókuszált maradsz, és ez a gyakorlásodon is meglátszik.