Tanítókról, másképpen

A jógában tapasztalataim gyűjtése során sokszor felmerült bennem a kérdés, vajon a helyes úton járok? Jó helyen, jó időben vagyok a gyakorlásomhoz? És különösen, amikor pedig iránymutatásra van szükség: vajon jó kezekben vagyok? Megbízhatok a tanítómban? Tisztában vagyok vele, és hálás vagyok azért, mert jó és stabil alapokat és megbízható, gondos segítőket kaptam az utam legelején. Később is, mindig vissza tudtam nyúlni a tanításaikhoz, ha szükség volt rá. Amikor úgy éreztem, elakadtam, túl nagynak tűnt az akadály, kényelmetlennek vagy fájdalmasnak éltem meg a gyakorlást. A gondosan felépített alapoknak köszönhetően mára ezer és egy tanár közül is felismerem a tanítót. Valami megváltozik bennem a jelenlétében, érzem hogy más is munkál bennem a vezetése során, mint a fegyelem. A legjobban körülírható érzés ilyenkor a szabadság. Nincs erőlködés a figyelmemben, mivel vezetőm útmutatása nem tesz fel bennem kényszeresen kérdéseket, így nem kell lázasan válaszok után sem kutatnom. Minden magától értetődik, hiteles és kézenfekvő. Az instrukciók egyszerűek, tiszták, befogadhatóak. Az ászanák könnyedén végezhetőek – nem feltétlenül az erőfeszítéstől, de erőszaktól vagy erőlködéstől mindenképpen mentesen. A gyakorlatsor felépítése intelligens, okos és egyszerű.

Természetesnek tűnik, hogy ráhagyom magam a vezetőmre. Gyakorlás közben rájövök, mindezt magam sem csinálnám másképp, pontosan így csinálnám én is. Vagyis jó helyen vagyok. Békében önmagammal. A tanítóm, segített nekem ebben.