“A gyakorlás 99% – az elmélet 1%” K. Patthabi Jois

Bár sokan mondják, hogy az astanga jóga túlságosan rigorózus, mégis ez a gyakorlásforma, ami jelenleg a leginkább közel áll hozzám. A kötött sorozat ugyanis lehetővé teszi, hogy az elmém teljesen, vagy legalábbis nagy mértékben kikapcsoljon, hogy magától ugorjak vagy csússzak  (egyik kedves tanárom, Pápa Gyöngyvér szerint repüljek) bele a következő ászanába. Szándékosan nem használom az automatikusan kifejezést, mert az astangázás közben tapasztalható folyamat, a ‘flow’ egyáltalán nem azonos a ‘robotpilótára kapcsolva’ érzéssel. Tény, hogy az ászanák sorrendjén egy idő után már nem kell gondolkodni, mert a test tudja, merre forduljon, hajoljon vagy lépjen. Ez csupán a tanult minta, amit követ. Ám a tanulás, pontosabban a megértés segíti az elmét az ellazulásban. Az ismétlések során tökéletesedik a tudás, és egy idő után nem kell figyelni a sorrendiségre, nem mérlegel többé, hanem kikapcsol az elme. Lehetővé válik a teljes ‘flow’, amikor egyhegyű figyelemmel merülünk a gyakorlatokba. Ehhez szükséges, hogy már az elején jól rögzüljenek a mozdulatok (asana), az energetikai zárak (bandha) vagy a figyelem (dhristi), és tökéletes legyen a légzés (ujjayi). (Az ujjayi légzésről olvashatsz bővebben itt: http://www.yogaindailylife.org/esystem/yoga/hu/120700/pranajama/ujjayi-pranayama-jalandhara-bandhaval-es-khechari-mudraval/.) A gyakorlás olyan, mint egy komolyabb operáció, ha jól csináljuk, sikerül, ha nem, veszélyes lehet.
A gyakorlás során a figyelem az elmét köti, hogy ne kalandozzanak, csapongjanak a gondolatok, a bandha az energetikai zár, míg az ászanák a fizikai valót regulázzák és egyben szabadítják fel.
A rigorózusság ellen szól, hogy mindemellett igenis marad idő az önreflexióra! Jógázás közben rengeteg élmény, érzet éri a gyakorlót, fizikailag, mentálisan és spirituális értelemben is. Ezekre reflektálva szükségszerű az állandó önelemzés és korrekció. Személy szerint tizenegy év hatha és két év astanga jóga gyakorlás után is mindig találok új és új aspektusokat az ászanák kivitelezésében, még ha azok olyannyira ismertek is számomra. Egy barátom mondta, hogy azért szeret hatha vagy vinyasa flow órákra is járni a mysore-on kívül, mert az astanga sorozatokat már úgyis ismeri…egy hónapos mysore workshop elvonulás után pedig már újra csak az astangát gyakorolja. Úgy godolom ez is arra mutat, mekkora szükség van egy megbízható tanítóra, aki a saját gyakorlás bensőséges élményei mellett segít új és új aspektusokat találni a gyakorlásban. Még akkor is, ha már untig ismert sorozatról van szó vagy a gyakorlónak egy újabb ászanával való megismertetéséről.

Tanulj meg gondolkodni!

Kis jóga-filozófia az igazság valóság természetéről

„Az igazság távlatok kérdése; minél messzebb jutunk a múlttól, annál konkrétabbnak és hihetőbbnek érezzük – és a jelen, minél közelebb vagyunk hozzá, annál képtelenebb.” Salman Rushdie Az éjfél gyermekei

A jóga a jelenre tanít. A jelenben való levésre, annak teljes át-élésére, a jelen-létre. A múlt képzeteinek, a jövő fantáziáinak illúzió természetére rávilágít Krisnamurti a Nincs más forradalom c. írásában:

„Az igazság soha nem a múltban van. A múlt igazsága az emlékezet hamuja; az emlékezet időhöz kötött, és a tegnap holt hamvában nincs igazság. Az igazság élő dolog, nem az idő tartományában található.”

“Jogas csitta vritti niródas”. Az elme vizének tiszta tükrében “fodrózódás mentesen” látható a valóság.

Az elme (csitta), mely az érzékszervek benyomásait dolgozza fel. A múlt folyamának tanult dolgait, szokásait és a jövőre vonatkozó képzeteinket ezekből az értelem (buddhi) teremti meg. A dolgok objektív voltát ezen a módon nem lehet meghatározni, hiszen az „én” mindig benne van minden gondolatunkban, döntésünkben. A jelenben levés viszont azt tanítja, hogy az én-jellegű gondolkodás csak hátráltatja a pillanat megélését és befogadását.

“Ez nem pipa.” – hirdeti híres képén a belga szürrealista művész, René Magritte utalva a befogadó jelenlétére is a képen.

Ha kitágítjuk tudatunkat – például meditációval – az Önvaló felé, akkor a dolgokat önmaguk teljességében szemlélhetjük, ami egy mélyebb megértéshez vezet el bennünket.

Kérdezte a lányom legutóbb Mysore óra után a teremben csendben pihenők láttán. Épp hogy bekukkantott, már indulóban voltunk. Persze, óvodás szemmel érthetetlen, miért is fekszik valaki le fényes nappal egy sötét szobába, amikor nem muszáj “aludni”? Öt évesen az ember azért küzd általában, hogy ezt megúszhassa…

Személy szerint egyre jobban szeretem a jóga gyakorlásának ezt a részét: a meditációt és a relaxációt. Gergő (Németh Gergely, a Mandala Jógastúdiók vezetője és a haladó hatha jóga képzésen a mesterem) tanácsai szerint reggelente, legalább négyszer, ötször egy héten pranajamával kezdem a napot. Hajnal 6 óra körül, közvetlenül ébredés után gyakorlok. Közel egy hónap távlatából a következőket figyeltem meg: az első hét után rögtön a mélyebb alvást. Két hét után az előzőekhez képest korai felkelés is magától értetődően megy. A korábban szintén megszokássá vált reggeli kávézás is várhat, először a légzőgyakorlatok következnek!

Ha a légzés szabálytalan, az elme ingadozik, ha a légzés stabil és erős, akkor olyan az elme is.

Heti kétszer teremben gyakorlom az ashtangát, a többi napokon otthon a kora reggeli órákban, a légzőgyakorlatok után vagy késő délután.

A légzőgyakorlatok végzése a bandhákat (múla és uddhijána)is megerősítette. Sokkal tudatosabb is lettem, most elég, ha rá gondolok és már húzódnak felfelé…

Az egyetlen negatív tapasztalat a légzőgyakorlatokkal kapcsolatban, hogy a jobb bordakosár legalsó lengőbordája alatt érzek mostanában szúró fájdalmat kapalabhati közben. Figyelemmel próbálom az esetleges feszülést ezen a területen oldani, már sokkal ritkábban jelentkezik, de időnként még érzem.

Általánosságban pozitív hatásokat érzékelek: könnyedebb a légzésem, észreveszem, ha nem lélegzem folyamatosan vagy ha valami miatt visszatartom a levegőt. Nyugodtabb az elmém is. Egy példa: korábban féltem a sötétben, most biztonságban érzem magam benne. Csak nemrég tudatosult bennem, hogy egy ideje magától értetődőtermészetességgel közlekedem éjszaka is a lakásban… Azt hiszem, idevág B.K.S. Iyengar egy gondolata: “Ha a légzés szabálytalan, az elme ingadozik, ha a légzés stabil és erős, akkor olyan az elme is.“

Melyek ezek:

Vadzsrászanában

Teljes jóga légzés 3x

Hasi légzés 5-6x

Fújtató hasi légzés 5-6x

Kapalabhati légzés 3×108 légzés

Csecsemőpózban pihenés

Vadzsrászanában

Váltott orrlyukas légzés 11 kör

Szukhászanában vagy sima keresztezett lábú ülésben

Meditáció

Savászanában

Relaxáció

Megműtöttek és három hete szünetet tartok a jógában. Pontosabban az ászanázást szüneteltetem, persze kényszerűségből. Az orvos szerint még három hét kell, amíg elkezdhetem a gyakorlást újra, de csak az alsó végtagok mozgatásával, majd újra hat hét, amíg a hasizmokat és a felsőtestet is „bekapcsolhatom”. Érdekes tapasztalat…tíz éve szinte minden nap gyakorlom az jóga ászanákat – még a terhességek és a gyermekágyi időszak alatt is – és tessék, mozdulatlanságra ítéltettem. De nem egészen. Szerencsére van esély a dermedtség elkerülésére. Gergő és Manju Jois, akivel volt szerencsém találkozni még a műtétet megelőzően, egyaránt azt tanácsolták, maradjak a pránajámánál. Iyengar egy helyen azt írja: ”A különféle ászanák segítenek a különféle helyzetekben, hogy enyhítsék a betegségeket és összhangot teremtsenek . A sokféle pránajámát azért dolgozták és fejlesztették ki, hogy azok a változó körülmények között is igazodjanak a szádhakák (gyakorlók-a szerk.) fizikai, érzelmi, értelmi és szellemi igényeihez.”

Nagyon boldoggá tett, hogy ennyit foglalkoztam mostanában a légzéssel, azaz pránajámával – úgy érzem, most igazán kiélvezhetem a ’munkám’ gyümölcsétJ

Két, két és fél órás sétákat teszek, és közben fokozatosan rávezetem magamat, pontosabban a testemet a séta közben végzett pránajáma gyakorlatokra. Mik is ezek:

Amíg fájdalmat tapasztaltam a bordaközi légzés közben, addig a légzőgyakorlatokat – nagyjából az első két hétben – a hasi légzéssel kezdtem, és avval is fejeztem be. A kapalabhati a hasizmok mozgatásának tiltása miatt volt lehetetlen, a váltott orrlyukas légzés pedig nagyon intenzív energiákat hívott életre, ami a gyógyulás szempontjából nem bizonyult szerencsésnek. Energetizáltság helyett inkább iszonyatos fáradtságot éreztem, gondolom a szervezetnek sok volt a fókuszpont.

A sétáló pránajámánál bandha nélkül óvatosan végzem a bordaközi légzést, közben ügyelve rá, hogy a hasfalammal megtámasszam a gerincemet, hogy az legyen egyenes. Lassú és teljes belégzésre (púraka) és ugyanilyen vagy még lassabb, teljes kilégzésre törekedtem (récsaka). Légzés kinn- vagy benntartásra (kumbaka) egyelőre nem törekszem, a hasizmok érintettsége miatt.

A lengőbordák alatti izmok feszülése még mindig fájdalmas néha, de már sokkal nagyobb mozgásteret engedélyeznekJ A váltott orrlyukas légzést három hét elteltével kezdtem meg, egyrészt mert már stabilan, fájdalom nélkül tudom tartani a karomat, másfelől képes vagyok a koncentrációra, ami a testemre is igaz – ez a gyakorlat már nem növeli a fájdalmakat olyan mértékben, mint a korábbi időszakban.

Légzések elején és végén mantrázok, mert a pránajámát is gyakorlatozásnak tekintem – astanga nyitó és zárómantra, óm és shanti mantrákat recitálom– ezeket szeretem. Remélem, nemsokára több is belefér, de őszintén szólva (egyelőre) nem érzem a ’többi’ hiányát. Amivel azt akarom mondani, hogy a szilárd tudat, akaraterő és a józan ítélőképesség a légző gyakorlatokkal erősíthető és a szanjama jól előkészíthető. Igaz, hogy az ászanázás nélkül talán soha nem találtam volna rá a pránajáma erejére és lényegére…